Amikor öt évvel ezelőtt először beléptem a Tárnok utca egyik klasszicista homlokzata mögött rejtőző udvarba, azonnal megéreztem: ez nem egy szokványos tér. A hatalmas fakapu mögött múlt és jelen, épített örökség és szellemi kisugárzás találkozik – és egyfajta csendes, mediterrán varázslat lengi körbe az egészet.
A ház egykor Makrisz Agamemnon szobrászművész otthona és műterme volt. Munkáiban a klasszikus görög formanyelv és a modern, kubista hatású kifejezésmód egyaránt megjelenik – ez a kettősség pedig a tér újragondolásában is visszaköszön. A belsőépítészet tervezésekor nem csupán a fizikai tereket, hanem a hely szellemiségét is szerettem volna újraéleszteni.
Az „Édeslyuk” név – amely elsőre talán félreérthető – valójában a közelben található Édeskút nevű közkútra utal. A történeti háttér mellett azonban volt valami játékos és ösztönző ebben az elnevezésben, ami végig kísérte a tervezés minden szakaszát.
A projekt ötéves folyamata alatt volt idő mélységeket felfedezni – szó szerint is, hiszen az egész Várnegyed alatt mészkőbarlang-rendszer húzódik, amely az épület alatt is átjárható. A múlt szó szerint a lábunk alatt húzódik, miközben minden részletében a jövőbe tekintettünk.
A terek átalakításában fontos szerepet kapott a kortárs design, mégis minden döntést áthatott az anyagok tisztelete: természetes kő, tölgyfa, kézzel készített kerámia, egyedi gyártású bútorok és különleges burkolatok jelennek meg mindenhol. A színek – terrakotta, mélyzöld, földárnyalatok – tudatosan a mediterrán hangulatot idézik, egyfajta bensőséges nyugalmat sugározva.
Ez nem csak egy ház. Ez egy történet – újra mesélve, kortárs nyelven.
A belsőépítészet számos különleges részletet rejt. A konyha frontrészére a Sfera kerámiája került, méghozzá a Lea Pigmenti anyagából. Ferruccio Laviani kollekciójának csodás színei inspiráltak: zöld és terrakotta árnyalatokkal „csomagoltam be” a falakat.
Ez külön kihívás volt, mivel a síkban záródó ajtóra került a burkolat, belső oldalán tölgyfa furnérral, erős, technikás zsanérokkal (techtus ajtópántokkal). Ennél a megoldásnál külön figyelni kell a páratartalomra, nehogy a kőlap elhúzza az ajtólapot.
A térelválasztásnál indusztriális fémkeretes üvegajtókat alkalmaztunk, hogy a terek optikailag egyben maradjanak, ugyanakkor biztosított legyen az elvonulás lehetősége is. A különböző szintek egymásra épülő játéka számos kreatív lehetőséget kínált.
Az emeleten a tusoló falára egy 3 méter magas, „Velencei álom” című akvarellkép került fel a Wonderwall Kerlite Art kollekciójából, míg a lebegő ülőpad tökéletes kényelmet nyújt a csobogó esőztető alatt
A könyvtárszobából lépcső vezet fel a tetőtéri alkotótérbe, ahol a Lignowood Metamorf egyedi gyártású íróasztala biztosítja az inspiráló munkakörnyezetet.
A leginspirálóbb tereket nem kitaláljuk – hanem meghalljuk, mit mesélnek és teret adunk nekik, hogy újra megszólaljanak.
Ebben a házban nem csupán falakat formáltam, hanem történeteket tettem láthatóvá.
A legmagasabb minőség, a legmagasabb funkció – és a legnagyobb öröm, amit a közös alkotás során megélhetünk.
